Endre nevű olvasónk nagyon aktív volt, még tegnap megírta az ő (egyik) esetét. A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán tanul, jelenleg másodéves. Az ideiglenes diákigazolványával akadt probléma. A képlet egyszerű: ő az iratot visszaadta, az iskola nem találta, megbüntették.

        Kezdődött minden azzal, hogy tavaly nyáron felvételt nyertem a BKF-re. Első helyen jelöltem meg, így elhiheted, hogy mennyire happy voltam, mikor a ponthúzáskor megkaptam az sms-t. Szeptemberben be is iratkoztam. Minden gördülékenyen ment, még diákigazolványt is igényeltem. Na ezt nem kellett volna.

       Amíg megérkezett a rendes diákom, addig ideiglenest használtam. Kénytelen voltam, mert a tömegközlekedési vállalatok csak ezt fogadják el, hallgatói jogviszony igazolást nem. Különösen a MÁV. Aztán megjött a végleges igazolvány, át is vettem, le is adtam az ideiglenest. Eltelt néhány hét, majd úgy hozta az élet, hogy be kellett menjek a tanulmányi osztályra az ösztöndíjammal kapcsolatban. Már éppen végeztem volna, amikor a tanulmányi előadóm olyat kért tőlem, amit már 3-4 héttel korábban megkapott tőlem. Az ideiglenes diákigazolványomat. Néztem is rá furcsán, majd teljes természetességgel mondtam neki, hogy azt én már visszaadtam, nálam csak a rendes van. De csak erősködött. Néhány perces kattintgatás és a kolleginákkal történi traccsparti után kiderült, hogy nem könyvelték el azt, hogy én visszaadtam. Itt még nem volt semmi rossz előérzetem. Odaadtam, biztos ott lesz a kartonomban. Hát nem volt. A helyzet tehát így állt abban a pillanatban:

1. Nálam nem volt az ideiglenes diákom, mert egy hónappal korábban visszaadtam

2. Náluk nem volt az ideiglenes diákom

3. Nem jegyzőkönyvezték, hogy visszaadtam

 

       Nos, ekkor már éreztem, hogy én ebből már nem kerülhetek ki jól. Mivel siettem, mert még máshol is dolgom volt, meg kicsit a vizet is felkaptam, ezért eljöttem. Gondoltam majd valamelyik nap visszamegyek, és akkor elrendezzük a problémát. De ezt is rosszul gondoltam. Mire legközelebb mentem, már egy kövér büntetés volt a számlámon. Hiába próbáltam bizonyítani az igazamat, nem tudtam. Úgy húsz percnyi vita után megelégeltem a dolgot, majd befizettem a büntetést. Tudom, hogy azt kellett volna tegyem, amit egy tudatos, jogait ismerő embernek kellett volna tennie. Azt, hogy felsőbb szervekhez fordulok az igazságom védelmében. Nem is tudom miért nem tettem.

       Részben hibásnak érzem magamat, mert gondolhattam volna arra, hogy valamit alá kellene írnom, hogy én visszaszolgáltattam azt az iratot. Azonban ez mégis a tanulmányi előadó feladata lenne (szerintem). Az én munkám a tanulás, nem pedig annak figyelése, hogy éppen mit ront el a tanulmányis.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.