Néhány nappal ezelőtt már kaptunk egy levelet attól a tanártól, aki úgy érzi fontos megosztania meglátásait az oktatással kapcsolatban. Most kollégáiról alkot egy sémát. Vajon igaza lehet? Döntsétek el Ti!

 

Néhány nappal ezelőtt már megosztottam gondolataimat a hallgatósággal kapcsolatban és ahogy ígértem megteszem ugyanezt az oktatókkal kapcsolatban is. Én is az vagyok, ezért úgy gondolom, hogyha előzőleg nem is volt, de most biztosan igazam lesz.

Alapvetően három fajta egyetemi oktató van. Az első csoportba tartoznak azok, akik „kényszerből” tanítanak. Bejárnak az órára, akár még le is adják az anyagot, de különösebb aktivitást nem mutatnak. Még a kollégákkal sem igazán kommunikálnak. Ettől függetlenül lehetnek kiváló szakemberek, csak annyi a probléma, hogy nincs meg bennük a tanítás ösztöne. Ezt nem lehet tanulni. Vagy megvan valakiben, vagy nincsen.

A másikba tartoznak azok az oktatók, akik megpróbálnak minden tudást átadni a hallgatóságnak úgy, hogy közben nem kívánnak figyelni a visszacsatolásra. Ez nagy hiba, ugyanis a diákok hiába látják az igyekezetet, azt érzik, hogy nem figyelnek rájuk.

A harmadik kaszt azon tanároké, akikre a legjobban jellemző a hallgató-centrikusság. Nem csak tanítanak, hanem ők is próbálnak tanulni a fiatalabb generációtól. Tudják, hogy a szemléletek változnak, ezért elengedhetetlen a folyamatos frissítés.

Nem kevés önkritikával áldottak meg az égiek, így tudom, hogy nekem is van még mit tanulnom. Azonban tisztelem azokat a kollégákat, akik teljes szívvel képesek tanítani. Ők azok, akik helyreállítják mindazt, amit mi nap, mint nap elrontunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.