2012.07.15. 19:30
Legyen béke, szabadság és egyetértés
Szerkesztőként örömmel fogadtam a következő levelet. Egy olyan, a hadak útját is megjárt műszaki hallgató keresett meg, aki baráti kapcsolatot ápol egy tanulmányi előadóval. Hosszú órák beszélgetése után arra jutottak, hogy bizony nem minden az, aminek látszik. Különösen nem a felsőoktatás információ-kavalkádja.
Úgy gondoltam, hogy esetem többet kíván, mintsem, hogy egyszerű kommentként osszam meg veletek.
Hosszú időt töltöttem a felsőoktatásban. Két év FSz, két év BSc valamint folyamatban van a mesterképzésem is, azaz van tapasztalatom az egyetemi ügyintézés terén. A kezdetekben én is rühelltem a TO-t, ha lehetett kerültem. A legutolsó hely volt, ahova információért mentem – inkább megoldottam másképpen. Azonban rájöttem arra, hogy a tanulmányisok többsége nem jókedvből „lusta”. Vagy hirtelen nem is tudom, milyen jelzővel lenne helyes illetni őket. Alig fizetésért én sem szívesen gürizem.
Történetem azt hiszem most válik érdekessé. Beszélgettem néhány órát egy idősebb tanulmányi előadóval. Nem az én iskolámban dolgozik, máshonnan ismerjük egymást. Elmondta, hogy mi az alapvető probléma. Öt különböző helyről, öt különböző információt kapnak egy problémát illetően. Gyakorlatilag nekik kell kibogarászni, hogy melyik is a helyes irányelv. Egy eset a sok közül. Volt úgy, hogy több diák azért csúszott egy félévet, mert a dékán(!) azt mondta nekik, hogy a szakjukhoz kötelező teljesíteniük az XY nevű órát. Megerősítésért a TO-hoz fordultak, csakhogy a TO is a dékántól érdeklődött. Gondolom kitaláljátok: ugyan az a dékán, két nap múlva már mást mondott. A diákok nem vették fel az órát, buktak is egy félévet. Tehát aki nem elég alapos, az bizony eltűnhet az egyetem téridő-kontinuumában.
Ebből kiindulva jutottunk arra a több órás beszélgetésünk során, hogy bizony nagyon nagy szükség (lenne) olyan szakemberekre, akik értik az intézményi kommunikációt. Műszaki területen tanultam/tanulok, sokak szerint elvből meg kellene vetnem a kommunikáció szakot. De nem teszem. Igenis szorgalmazom a minél színvonalasabb kommunikáció képzést, bízva abban, hogy a kikerülő szakemberek a helyes mederbe terelik a szétfolyó információkat.
Abból kiindulva, hogy ma már nincs olyan valamire való vállalkozás, ahol ne lenne legalább egy kommunikátor, nem hiszem, hogy elképzelésem hülyeség lenne.
Mindenki maradjon a kaptafánál. Mert aki mindenhez ért, arról végül kiderül, hogy nem ért semmihez.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ueszti 2012.07.16. 09:16:04
yves 2012.07.17. 21:21:09
Amikor beiratkoztál elsősként, akkor mittomén, gépészmérnöknek akartál tanulni, nehogy már addig módosítgassák menet közben, hogy államvizsgára cukrász legyél. :)
ueszti 2012.07.17. 21:27:55