A Miskolci Egyetemre jártam, ott történt meg az eset. Akkoriban tanársegédként oktatott ott egy fickó, sajnálatos módon engem is. Nagyon jó fej volt. Túlságosan is, éppen ezért volt már akkor érdekes az ürge. Az a fajta ember, aki már annyira kedves és behízelgő, hogy már gyanús. Kezdetben betudtam annak, hogy fiatal és kezdő tanár, biztosan szeretné megnyerni magának a hallgatóságot. Ez lehet, hogy igaz is, de nem csak emiatt volt ilyen.
            Egyik alkalommal korábban érkeztem meg az órára, így leültem a terem ajtaja melletti székre. Várhattam úgy jó 15percet, mikor arra lettem figyelmes, hogy valaki van bent a teremben. Az ajtó nem zárt jól, résnyire kinyílt, ezért lettem figyelmes a bent szöszmötölésre. Odaballagtam, benéztem. Emberünk épp valamilyen táskában matatott. Kivette a benne lévő tárcát és vele együtt valamennyi pénzt is. Nem gondoltam semmi rosszat, így benyitottam és ráköszöntem. Zavarba jött, a táskát markolászta idegesen és alig tudott valami értelmes mondatot kinyögni. Akkor kezdtem kapizsgálni, hogy éppen miben is volt. Hirtelen nyílt az ajtó és bejött rajta egy hallgatótársam. Kiderült, hogy előzőleg neki volt órája a teremben és ott hagyta a táskáját. Összeállt már a kép? Bizony. A tanár éppen kirámolta a srácot. És én mindezt láttam. Nem szóltam semmit. Mondjuk nem is kellett, mert visszanyomkodta a pénzt a táskába (nem a tárcába). A srác is tudta, hogy mi történt, de természetesen nem lett belőle ügy, mert senki sem akart balhét.

Az elkövetkezendő két évben is tanított még, nem csinált belőle nagy ügyet, hogy a szemem láttára lopott meg valakit. Az biztos, hogy nagyon szomorú lennék, ha kiderülne, hogy felsővezetőként dolgozik valahol. Ezek miatt az emberek miatt tart ott ez az ország, ahol tart.