Cifra történetem van. Tudok egy biztos módszert, amivel jobb jegyet szerezhettek a ***-en, ha Turizmus-vendéglátás szakon tanultok. Van egy oktató – nevet nem mondok, úgyis rájöttök majd, hogy kiről van szó, ha felveszitek az óráját -, aki vizsgán nemes egyszerűséggel felajánlja, ha nem is a jeles, de legalább a jó osztályzatot. Ellenszolgáltatás gyanánt csak egy kevés pénzbeli ellenszolgáltatást kér. Ez az összeg általában 5-15 ezer forint között változik. Hogy mitől függ az összeg nagysága, egyelőre számomra is rejtély.

            Minderre úgy jöttem rá, hogy azt a bizonyos kurzust másodjára sem sikerült teljesítenem. Felvettem a harmadik vizsgalehetőséget, meg is jelentem. Pontosan már nem emlékszem, nagyjából öten lehettünk azon a napon. Gyanús volt, hogy a tanár 20 perces késéssel érkezett, és nagyon nem úgy tűnt, hogy vizsgára készül. Teljesen szétszórt volt. Gondolom már előre eldöntötte, hogy aznap kiegészíti a fizetését. Utolsónak mentem be, az előttem lévők ketten jeles osztályzattal jöttek ki, többiek buktak (gondolom náluk nem volt lóvé). Az is érdekes volt, hogy rohantak is el, nem igazán akarták megosztani a tapasztalatukat. Pedig feltettem volna ilyenkor a szokásos kérdéseket, amik amúgy engem is halálra idegesítenek: milyen volt, miket kérdezett stb. Végül bementem, mert rám került a sor. A telefonján pötyögött és a közben újságot olvasott. Mintha ott sem lettem volna. Csak lestem. Végül azért nagy nehezen hellyel kínált. Nagyjából tíz kérdést tett fel, az összesnél vért izzadtam. Olyan kérdések voltak, amiket csak érintettünk az órákon, azt hittem ismét buktatni akar. De nem akart. Azt kérdezte, hogy mennyire fontos nekem ez a tárgy. Még szép, hogy azt válaszoltam, hogy nagyon. Ha hiszitek, ha nem, tök természetesen a képembe vágta: 10ezer forintért megoldható. Tátott szájjal lestem. Azt hittem ez valamiféle teszt, és visszakérdeztem, ez most mi? Bizony igaz volt. A legpofátlanabb módon kitette az előző két hallgató tízesét és azt mondta, tegyem csak oda és megkapom a jelest. Gyorsan végiggondoltam, mi történhet. Ha nem teszem oda lehet, hogy tényleg kampót kapok, de az is lehet, hogy éppen ezért kapom meg a kegyelem kettest. De az is lehet, hogyha odateszem, akkor kapok karót. Igazából nem volt mit veszítenem, legfeljebb egy tízezrest. Tudom, sok pénz, de nem mertem kockáztatni. Száradjon le a kezem, égjek el a pokolban: megkapta a pénzt. Rám nézett és csak bólintott, majd kibökte, hogy: „Oké. Ötös.”

Végül tényleg megadta az ötöst, így sikerült teljesítenem a tárgyat. Nyugodtan jöjjenek a kioktató kommentek, tudom, hogy nem voltam becsületes. De akkor ez nem nagyon érdekelt. Hogy is szokták mondani? A szükség törvényt bont?

 

Üdv.

Sztálinváros felsőoktatási intézménye sem jeleskedik a gyors ügyintézés terén. Olvasónk - nevezzünk Norbinak - megpróbálta költség- és ponthatékonyan megoldani a bekerülést Kommunikáció szakra. Sajnos nem sikerült neki. Sőt. Kommunikáció szak helyett Műszaki Menedzser szakon kötött ki, valamint hetekig járhatott a THIH-ra (Tanulmányi és Hallgatói Információs Hivatal).

2011. Augusztus végén járunk, amikor is Intézményi kommunikátori záróvizsgámat már letudva, diplomás szakra való beiratkozásom következett. Mérnök informatikára tudtam, bejutok, és azt is, hogy szakváltási kérelemmel a szakváltás azonnal megkezdhető Kommunikációra. Rákérdeztem több helyen is; van-e értelme, lesz-e állami hely stb stb, persze bíztattak, hogy csináljam, bejutok.

Így is történt, 2 nap múlva kaptam a neptun üzenetet, kommunikációra elfogadták a kérvényem állami támogatott finanszírozással (öröm és boldogság) majd pár percre rá az üzenet, pénzügyi státusza még meg nem határozott, nem tudtam mire vélni, gondoltam majd javítják. Pár napon belül fullos órarendem is lett (elsősként nem vehettem fel tárgyakat, ezt a THIH intézte). Később, amikor kiderült, hogy csak költségesre mehetek, mert 2(!) szabad állami hely volt és mindet betöltötték kicsit kiakadtam. Tudtam, fizetni nem fogok, így újabb kérvény, ezúttal Műszaki menedzserre (kommunikáció után ez volt az a szak, ahol kamatoztatni tudtam az IK-n megszerzett „tudásom”). Ezen szakon tudtam, hogy lenne hely.

3 hétig órákra se jártam, mert nem kaptam választ, mondván a kérvény elbírálásra egy hónap határidő áll rendelkezésre, na de mit csináljak addig? Kérdem én. Járjak be órákra, jött a válasz, majd az újabb kérdésem: Igen, és mire? Kommunikációra, aminek a tárgyai neptunban fel lettek véve, vagy az infós tárgyakra vagy a menedzserre?! 3. héten napi 3 TO járkálás után végül sikerült elintéznem és lett órarendem, bár egy tárgyat csak a 4. héten vettek fel nekem (imádott vállalat gazdaságtant)… Azóta is Műszaki menedzser szakos hallgató vagyok eme remek intézményben és ösztöndíjgyanúval zártam a második félévet (fuck yeah).

A levél, miszerint elfogadták a kérvényt, kb a félév közepe felé érkezett meg…

Ismét egy úriember küldött e-mailt, így újból a Corvinos háza táján történő galibákról olvashattok. Jó tanács: ha hülyének is néznek, akkor is kérdezz meg mindent kétszer.

Úgy gondoltam minden rendben van, nyelvi bizonyítványomat bemutattam. Nagy lelkesedéssel mentem az átadóra, ahol az előzetes egyeztetést követően kiderült, hogy én nem vagyok a végzettek között. Eléggé szíven ütött, hiszen a fél rokonság eljött és arra várt, hogy láthassa milyen is egy diploma. A probléma forrását hamar megtalálták az ott sürgő-forgó szervezők. Kiderült, hogy valami oknál fogva az egyik nyelvvizsgámat sima középfokúnak regisztrálták, miközben mindkettő szakmai. Naivan kérdeztem, hogy akkor most nem is vehetem át? Hát nem vehettem át. Két vagy három hét múlva vehettem át a TO sötét irodájában a diplomámat. Végül is nagy tragédia nem történt, csak nem pont így képzeltem el, egy ilyen fontosságú eseményt.

Budapesti Corvinus Egyetem. Presztízs, minőség, hírnév. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden oktató magatartása, hozzáállása kifogástalan. Az eset - szerencsére - mégis pozitívan zárult.

Szia!

 

István vagyok, a Corvinusra járok. Azt, hogy milyen szakon és melyik karon tanulok, maradjon titok. A lényegen nem változtat.

Történt tehát, hogy egy napon, a szokásos módon részt vettem az egyik érdekfeszítő előadáson. Valóban az volt, máskülönben nem mentem volna be. Én az a fajta gyerek vagyok, aki beismeri, ha valami nem érdekli. Ezért nem is izgatott volna, ha a saját hibámból kifolyólag ne sikerült volna teljesítenem ezt a bizonyos tantárgyat, csakhogy nem így történt.
Az órákon, szemináriumokon rendszeresen megjelentem, a zárthelyiket (kivétel nélkül jelesre) megírtam. Ezért furcsálltam, hogy az évközi jegyem elégtelen lett.
Bementem az oktatóhoz, hogy tisztázzuk a problémát. Kedves és korrekt ürge egyébként, de ha rájön az ötperc, akkor teljesen kifordul önmagából. Nos végül annyira sikerült felbosszantanom, hogy nyomdafestéket nem tűrő módon küldött el melegebb éghajlatra. Szerinte én őt csalónak és tisztességtelen embernek tituláltam. Ja és rágalmaztam is.
Már kezdtem feladni a dolgot, az járt a fejemben, hogy suvasztom majd be a plusz kurzust az órarendembe, mikor indulattal telve csak annyit mondott: „Rendben, megkapja azt a nyamvadt jelest!” Ezután szó szerint kitessékelt (inkább kilökdösött) az irodájából és rám vágta az ajtót. Teljesen elkapott a nevetés, azt hittem valami nagyon rossz burleszkbe keveredtem.
Csalódás nem is ért, a tárgyat teljesítettem, a jelest megkaptam. Azt, hogy mi történt az üvöltözése közben, rejtély. Szerintem rájött, hogy ő a hunyó, és kínjában, de a nagy kegyesség látszatát megtartva adta meg a megérdemelt jegyemet.

Rengeteg malőröm volt még, azokat is megosztom a későbbiekben. Indulásnak szerintem ez is megteszi.

 

Üdv,

István

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb, Magyarország 2011 elnevezésű jelentése szerint az elmúlt tíz esztendő alatt jelentősen romlottak a pályakezdő és a fiatal diplomások munkavállalási lehetőségei.

A kiadvány arra is rámutat, hogy a főiskolai/egyetemi végzettséggel rendelkezők aránya is emelkedett. A tavalyi évben a 25-64 évesek kicsivel több mint 20%-a birtokolt valamilyen oklevelet. Az elemzés kitér arra is, hogy az elmúlt 7 évben a felvételt nyert hallgatók mennyisége számottevően nem változott, gyakorlatilag stagnál.
Ami az egyik legszembetűnőbb, hogy sokkal kevesebben fejezik be a képzést, mint ahányan elkezdik. Ez alapvetően a kimeneti követelményként meghatározott nyelvvizsgák hiányából fakad.

Részben érthető. A legtöbben önerőből képtelenek felkészülni a nyelvvizsgára, egy nyelvtanfolyam elvégzése pedig óriási költségeket ró a diákokra és/vagy azok szüleire. A kiút mindenképpen az lehet, hogy az oktatásért felelős kormányzati szerv már a jelentkezés feltételeként szabná meg a nyelvvizsga megszerzését. Ehhez persze az szükséges, hogy a közoktatás még nagyobb hangsúlyt fektessen a nyelvoktatásra. Fel kell ismerjék az illetékesek, hogy minden problémát, köztük ezt is már a gyökerétől kell kezelni.
Az sem megoldás, hogy amnesztiát hírdetünk és intézményi szinten nyelvi vizsgákat szervezünk. A tudatos hallgatóknak is rá kell jönniük, hogy ez nem lehet alternatíva. Saját munkaerőpiaci esélyeiket rontják, abba a hamis illúzióba kergetik önmagukat, hogy így ugyan olyan minőségű diplomát szerezhetnek. Nem. A globalizálódó világban sajnos - vagy nem sajnos, ki-ki döntse el maga - a használható nyelvtudás kulcsfontosságú elem.

Endre nevű olvasónk nagyon aktív volt, még tegnap megírta az ő (egyik) esetét. A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán tanul, jelenleg másodéves. Az ideiglenes diákigazolványával akadt probléma. A képlet egyszerű: ő az iratot visszaadta, az iskola nem találta, megbüntették.

        Kezdődött minden azzal, hogy tavaly nyáron felvételt nyertem a BKF-re. Első helyen jelöltem meg, így elhiheted, hogy mennyire happy voltam, mikor a ponthúzáskor megkaptam az sms-t. Szeptemberben be is iratkoztam. Minden gördülékenyen ment, még diákigazolványt is igényeltem. Na ezt nem kellett volna.

       Amíg megérkezett a rendes diákom, addig ideiglenest használtam. Kénytelen voltam, mert a tömegközlekedési vállalatok csak ezt fogadják el, hallgatói jogviszony igazolást nem. Különösen a MÁV. Aztán megjött a végleges igazolvány, át is vettem, le is adtam az ideiglenest. Eltelt néhány hét, majd úgy hozta az élet, hogy be kellett menjek a tanulmányi osztályra az ösztöndíjammal kapcsolatban. Már éppen végeztem volna, amikor a tanulmányi előadóm olyat kért tőlem, amit már 3-4 héttel korábban megkapott tőlem. Az ideiglenes diákigazolványomat. Néztem is rá furcsán, majd teljes természetességgel mondtam neki, hogy azt én már visszaadtam, nálam csak a rendes van. De csak erősködött. Néhány perces kattintgatás és a kolleginákkal történi traccsparti után kiderült, hogy nem könyvelték el azt, hogy én visszaadtam. Itt még nem volt semmi rossz előérzetem. Odaadtam, biztos ott lesz a kartonomban. Hát nem volt. A helyzet tehát így állt abban a pillanatban:

1. Nálam nem volt az ideiglenes diákom, mert egy hónappal korábban visszaadtam

2. Náluk nem volt az ideiglenes diákom

3. Nem jegyzőkönyvezték, hogy visszaadtam

 

       Nos, ekkor már éreztem, hogy én ebből már nem kerülhetek ki jól. Mivel siettem, mert még máshol is dolgom volt, meg kicsit a vizet is felkaptam, ezért eljöttem. Gondoltam majd valamelyik nap visszamegyek, és akkor elrendezzük a problémát. De ezt is rosszul gondoltam. Mire legközelebb mentem, már egy kövér büntetés volt a számlámon. Hiába próbáltam bizonyítani az igazamat, nem tudtam. Úgy húsz percnyi vita után megelégeltem a dolgot, majd befizettem a büntetést. Tudom, hogy azt kellett volna tegyem, amit egy tudatos, jogait ismerő embernek kellett volna tennie. Azt, hogy felsőbb szervekhez fordulok az igazságom védelmében. Nem is tudom miért nem tettem.

       Részben hibásnak érzem magamat, mert gondolhattam volna arra, hogy valamit alá kellene írnom, hogy én visszaszolgáltattam azt az iratot. Azonban ez mégis a tanulmányi előadó feladata lenne (szerintem). Az én munkám a tanulás, nem pedig annak figyelése, hogy éppen mit ront el a tanulmányis.

 

Ma délután ünnepélyes keretek között Áder János köztársasági elnök kinevezte Szél Ágoston egyetemi tanárt a Semmelweis Egyetem rektorává. Adta hírül az MTI. Az egyetemi vezető megbízatása három évig, 2015. június 30-ig szól.

Fotó: Soós Lajos MTI

Szél Ágoston volt az, aki Tulassay Tivadar lemondása utána, megbízott rektorként vette át a Semmelweis Egyetem irányítását. Schmitt Pál volt köztársasági elnök doktori disszertációja körül kirobbant plágiumügy erősen megtépázta az egyetem hírnevét.
Bízunk benne, hogy dr. Szél Ágoston a benne tornyosuló szakmai potenciálnak köszönhetően méltó helyre állítja vissza az egyetem nemzetközi és hazai hírnevét.

Sajnálom, erre a kérdésre a Tanulmányi Osztály nem tud válasszal szolgálni. Keresse a tanszéki titkárságot. Hamarosan lejár a munkaidő. Nincs időm utánajárni. Ez nem a mi hatáskörünkbe tartozik.

Ha ezek közül találkoztál már akár csak az egyik kellemesen csengő válasszal, akkor elmondhatod magadról, hogy azok közé a kivételes személyek közé tartozol, akik a magyar felsőoktatás rendszerét marják. Bizonyára panaszkodtál is. Mert ugyan ki lenne az a végtelen türelemmel megáldott hallgató, aki mindezek mellett egy szó nélkül is elmenne? Szó szerint hallgatóként viselkedne? Kettő - három és fél év alatt aligha találhatunk erre példát.

Kompetensnek érzem magamat a témát illetően, hiszen majdnem öt esztendeig kísérte az utamat a tanulmányi osztály szelleme. Ugyanakkor leszerelt főiskolásként, ha tetszik veteránként már kevésbé elfogult szemmel tekintek a felsőfokú oktatásra, így megpróbálkozhatom azzal, hogy bejegyzéseimmel pártatlan színteret teremtek a felmerülő problémáknak.

Keress bátran! Ragadj klaviatúrát és írj e-mailt a tanulmanyi.osztaly.blog@gmail.com e-mail címre,

1. ha úgy érzed SÉRELEM ért a főiskolád/egyetemed részéről,
2. ha POZITÍV tapasztalataid vannak (ezeknek különösen örülnék),
3. vagy ha más, a felősoktatással kapcsolatos élményedet szeretnéd megosztani.


Várom leveleiteket,

Balogh Attila József

Mielőtt bárminek is nekiveselkednénk, tisztázzuk az alapvető normákat:

I. Mint szerző, csak a saját bejegyzéseimért, kommentjeimért valamint az általam írt lead-ekért (bevezetőkért) vállalok felelősséget.

II. Az olvasói e-maileket a tanulmanyi.osztaly.blog@gmail.com címre várom. A leveleket stilisztikailag, nyelvtanilag ellenőrzöm és ha kell javítom úgy, hogy a levél lényege, mondanivalója ne változzon.

III. Az olvasók által írt leveleket jól látható módon kiemelem, hogy ne lehessen összekeverni az általam írt sorokkal.

IV. Az e-maileket megőrzöm a későbbi félreértések elkerülésének érdekében.

V. Az olvasók által küldött és közzétett levelekkel nem azonosulok, nem tényként kezelem őket.

VI. A beérkezett panaszokat/észrevételeket eljuttatom az illetékes intézményekhez, ezért kérnélek titeket, hogy pontos beszámolókat írjatok. A neveket természetesen nem teszem közzé, teljesen anonim módon kezelem!

VII. A kommentek között nincs helye a rasszista, antiszemita, kirekesztő gondolatoknak.

VIII. A kommenteket megpróbálom moderálni, ha azonban lenne olyan, ami elkerüli figyelmemet, úgy minden felelősség a komment készítőjét terheli.

IX. A Blogon megjelenő minden információ a tulajdonomat képezi, hivatkozni csak a forrás megjelölésével lehetséges.

X. Mindezeken túl az oktatók, tanárok leveleit is várom, hiszen ők lehetnek azok, akik az intézmények érdekeit képviselik.